Szombaton este élménybeszámolóval vártuk kedves vendégeinket az E-batta pizzériában. Az érdeklődők mellett megjelnetek többen a futamon résztvevő csapatok közül is, a 3 runners, Vasparipa, Korando, We solve it, 008 American rent a car és a Hungarikum tagjai.
Itt köszöntük meg támogatóink segítségét, ötletes kis ajándékokkal kedveskedtünk nekik. A több száz ill. ezer kép közül válogattuk össze jónéhányat amit "röviden" el is meséltünk. A jó hangulatú estét az eszem-iszom mellett egy kis karaoke dobta föl. Az estéről többkép is készült, az első hivatalos részét itt tekinthetitek meg --> Képgaléria, a többi is hamarosan felkerül.

A kamerarendszerről lementett videókat még nem tudtuk feldolgozni, de reméljük, hogy hamarosan ezek is felkerülnek az oldalra. A képgalériába is fogunk újabb képeket feltölteni az útról, de ehhez még kérünk egy kis türelmet.

Nem titok, hogy május magasságában egy hasonló bulit szeretnénk szervezni, hogy azok is el tudjanak jönni, akik erről valamilyen okból kifolyólag lemaradtak... folyt.köv.

Bepótoljuk az elmaradásunk!
Március 13-án 20.00 órától fényképes élménybeszámolót tartunk az Ebattában. Amennyiben szeretnél részt venni az estén kérlek E-mailen jelezd felénk, mert a hely befogadó képessége korlátozott.
ebattabamako@gmail.com

Üdv mindenkinek! Szerdán (24-én) reggel 7:40 és 8:20 között élő adásban sorsoljuk ki a 2 db pizza utalványt, amit az Ebattában lehet beváltani! Miután a játék bizonyos kérdései nem megválaszolhatóak (kivéve a feleség hazahozatal!), ezért a játékra és a fórumra regisztrálók között fogunk sorsolni!
Az esélyek csökkentése miatt a Péterrel mi is szerepelünk, de kihúzás után újat húzunk!
Az adás Batta környékén a 101.3-on, vagy neten a www.radio6.hu -n online hallható!

Ugyancsak szerdán, este 20:00 és 21:00 óra között a KépMás műsorban leszünk hallhatóak. Az első fél órában a WeSolveIt-os fiúk a második fél órában mi mesélünk érdekes dolgokat.
Ha tehetitek hallgassátok meg!!!

Márciusban tervezzük a beszámolót, ennek idejéről később jelentkezünk a honlapon és külön levélben! A honlapot életben tartjuk, mindenkinek köszönjük a figyelmet és a hozzászólást! Mindenkit megkérek, hogy küldje el levélben az elérhetőségi telefonszámát, mert sorsolás után élő adásban telefonálunk! - ez meglepetés! Köszönettel: Sipisti Videótalálat a 3Runners csapat oldaláról, ahol átélhetitek a navigálás élményét éjszaka a kősivatagban... >>

Előkerült néhány kép az AHU (Afrikai Magyar Egyesület) honlapjáról, megnézhetitek a képgalériában.

Február 3-án hazaért az Ebatta-BaMakó, Gabelics Péter és Sárosi István alkotta csapat Afrikából. Bamakóig nem jutottak el. A terrorveszély miatt az indulásnál módosították az útvonalat, de a futam így is számos kihívást, meglepetést tartogatott a kalandozóknak. Az élményekről, benyomásokról a Média Mogul díjas csapat egyik tagját Gabelics Pétert kérdeztük.
A tervezett 8238 km helyett 9200 km tettetek meg, a futam jelentős afrikai szakaszáról kellett lemondani a terrorveszély miatt. Nem keserített ez el?
Egy részről elkeserít, másrészről pedig cseppet sem bánom, mert így is olyan élményekkel gazdagodtam, amit egyébként soha nem tapasztalhattam volna meg. Elkeserítő, mert a szervezőknek tudniuk kellett volna már hónapokkal ezelőtt is a mauritániai helyzetről. Ha idejében tájékoztatnak, talán hamarabb átgondoljuk, és annak tükrében tervezzük az utat. Így például nem fizettük volna ki előre a mauritániai, malii jelentős hivatali "sápot", nem vettük volna meg előre a hazafele szóló repülőjegyet, megúsztunk volna néhány oltást is.
Mint az afrikai államok jó része, Marokkó is diktatórikus berendezkedésű, iszlám vallású, döntően arab lakosú ország, az emberben nem feltétlenül kelt biztonságos benyomást. Ti éreztétek magatokat fenyegetve?
Inkább csak a természet által. Az országban nagyon szigorú és kiterjedt a bürokrácia, lassú de hatékony. Jelentős a rendőri jelenlét és tekintélyük is van. Hihetetlen az információhálózatuk, a semmi közepén is felbukkannak. Ha tiszteletben tartjuk szokásaikat, szabályaikat biztonságban érezhetjük magunkat, akár a családdal is egy jeep-ben. Az viszont mulatságos, hogy a köztereken, közintézményekben, boltokban ott lóg az uralkodó arcképe. De a fejlődés látványos. Az üzletek jól ellátottak, bár a higiéniás szokások eltérnek az itthon megszokottól. Luxus és nyomornegyedek, épülőfélben lévő szállodák, lakóparkok sokasága szó szerint a semmi közepén. Megdöbbentően fejlődik az úthálózat is. Utunk jó részét - ha nem is kifogástalan - de burkolt felületen tettük meg. Mindezt a turizmus gerjeszti és az ország tengerparti övezetére érvényes. Az ország nagyobb részén mostohábbak a körülmények.
Tudtátok teljesíteni a jószolgálati küldetést?
Mi, a módosított útvonalnak köszönhetően gyakorlatilag végigjártuk egész Marokkót, amely magában foglalja az Atlasz hegységet, a Szahara nyugati részét is, volt részünk mínuszokban, de plusz negyven fokos hőségben is. Hihetetlen szélsőséges minden, a természet, az ott élők élete. Különösen éles az ellentét a városi és vidéki emberek életmódjában, mentalitásában, viselkedésében. A magunkkal vitt ajándékokat szétosztottuk az utunkba akadt gyerekek között. A kamionos adományok katonai kísérettel január 31-én érkeztek meg Bamakóba.
Nagy vágyatok volt, hogy folyamatosan tudósíthassatok az útról. A www.ebattabamako.hu oldalon szinte napra pontosan tudtuk mi van veletek, hol jártok, mit láttok. A vágyatok olyannyira megvalósult, hogy Média Mogul díjat kaptatok érte.
Igen, ez meglepetés volt és jól esett. Sokat tettünk a szponzorokkal együtt azért, hogy ez összejöjjön. Tudtunk telefonálni, tudósítani, fotót is küldeni, sokan a mi oldalunkról informálódtak, üzentek. Egyelőre tervezzük a fenntartását.
Királynőknek szállítottál pizzát a Szaharában?
Végül is pizzafutárok vagyunk! Vittünk magunkkal saját félkész pizza tésztát. Az egyik sivatagi táborban eszünkbe jutott, hogy a még forró kövön - előtte húst sütöttünk rajta - próbáljuk ki. Ebből evett a két királylány is. Bevált a recept, volt aki sms-t küldött haza, hogy pizzázik a sivatagban.
Milyen érzés túl lenni rajta, változott benned valami, másképp látod a világot?
Óriási kaland volt, örülök, hogy részese lehettem. Három hét, kalandokkal teli távollét után már nagyon hiányzott a család, a barátok, a város. Változni nem változott semmi - bár még nagyon friss az élmény -, talán inkább erősödött bennem környezetem, a családom, a gyerekeim iránti felelősségem. Megdöbbentő a kontinens ellentmondó viszonya a természettel, tisztelik a vizet, mert kevés van belőle és szükség van rá, ugyanakkor az autóból egyszerűen valahol kidobják a fekete szemeteszsákokat. De ez alatt a három hét alatt nem csak pótolhatatlan élményekkel telítődtem, hanem nagyszerű új barátokra is szert tettem.
Néhány napja jöttetek haza, hamarosan visszarázódtok a mindennapokba. További tervek a Bamakóval kapcsolatban?
Most még rendezem az emlékeket, a képeket, az útinaplót. Egyelőre fenntartjuk a honlapot, tartjuk a személyes kapcsolatot és tervezünk egy BaMako Day-t az E-battában. Hogy jövőre indulunk-e, azon még most nem gondolkodunk.

Lassan visszazökken minden és mindenki a régi kerékvágásba. Közben a háttérben történik a hazahozott vágatlan videóanyagok letöltése, szerkesztése, stb. A hétvégén látható volt a helyi médiában egy kicsit részletesebb összefoglaló a készülődésről, az útról és a hazaérkezésről. Aki nem látta, egy része az alábbi linken elérhető: Halom TV - A hét témája.

A Malév a bamakósoktól kapott pénzből repült haza
(Index - 2010. február 4. )
A Budapest-Bamako Rali hazatérő résztvevői adtak kölcsön a Malév bamakói chartergépének 17500 eurós reptéri költségeire. Az előzetes megállapodás ellenére a földi kiszolgáló cég nem fogadta el a magyar légitársaság utalásos fizetését, és készpénzben követelte a költségek kiegyenlítését. Az Index információi szerint hat órás késéssel indult haza szerda este a Budapest-Bamako Rali résztvevőit szállító magyar gép, mert a mali főváros repterén fizetési vita támadt a malévos személyzet és a reptéri kiszolgáló cég között.
A bamakói reptér üzemeltetője 22000 eurót (mintegy 6 millió forintot) követelt készpénzben, ám a személyzetnél csak 5000 euró volt. Az utasok a minél hamarabbi hazajutás érdekében végül maguk adták össze a hiányzó pénzt.
A Malév tájékoztatása szerint a charter járat földi kiszolgálási, tehát többek között az üzemanyag költségeit az eredeti megállapodás szerint átutalással egyenlítette volna ki a légitársaság, a helyi cég azonban váratlanul, már az ott tartózkodó személyzetnek bejelentette, hogy nem fogadja az utalást, és a megállapodásban szereplő kiszolgálási díj dupláját követelte. Hegedűs Ádám, a Malév szóvivője elmondta, hogy a pilóta természetesen rendelkezett fedezettel bíró bankkártyával, de a reptéren nem volt olyan automata, ahol ekkora összeget le lehetett volna venni a számláról, a pénz kiküldése pedig hosszabb időt vett volna igénybe.
Hegedűs szerint az utasok, akiknek már szerezhettek tapasztalatokat Maliban, maguk ajánlották fel, hogy összeadják a pénzt, amit Budapesten a csütörtök hajnali landolásnál rögtön vissza is kaptak.
A Bamako Rali végállomása hivatalosan az idén nem a Mali főváros volt, mert a nemzetbiztonsági figyelmezetések és a külügy nyomásának engedve a szervezők a rajt előtti este megváltoztatták az útvonalat, és Marokkóba helyezték át a túra afrikai szakaszát. A figyelmeztetések ellenére saját felelősségére 40-50 autó azonban végigment az eredeti útvonalon.
Eredeti cikk

Újra itthon az Ebatta Bamako csapat. Tegnap este a Halom TV Híradójában is láthattátok kis csapatunkat, nem mondom hogy kipihenve, nem mondom hogy megtörve, nem mondom hogy megfogyva, de hogy élményekkel teli, az biztos. A hétvégén még további médiaszereplés is látható lesz, ahol már a kint felvett anyagokból is előkerülnek részletek. Egy kicsit elfoglaltak a fiúk, de amint egy kicsit összeszedik magukat ill. visszazökkennek a normális kerékvágásba azt ígérték, hogy bejelentkeznek, egy kis utóértékelés, köszönetnyilvánítás, még több kép, még több videó, stb.
Reményeink szerint, s többek kívánságára az oldal nem fejezi be működését, hanem a továbbiakban is hírt fogunk adni a kis csapatról, beleérte Hápit is. Érdemes továbbra is böngészni az oldalt.

Meghirdetett játékunkban hamarosan eredményhirdetés, ill. sorsolás várható. Figyeljétek továbbra is az oldalt.

Telefonos bejelentkezés! - 22:00
Itthon vagyunk!!!

Telefonos bejelentkezés! - 17:43
Átléptük a határt, otthon itthon!!!

Ahogy a fórumon ígérték a fiúk, megreggeliznek, összecsomagolnak és már indulnak is haza mindenki örömére. Előreláthatólag az esti órákban meg is érkeznek. Welcome fiúk! Welcome Hápi!

Bejelentkezés! - 16:45 >> Képgaléria (66 db friss képpel...)
2010. 01.30.
Hát vége! Bár még a hazaút sem lesz rövid, de vár minket Európa. Az igazat meg vallva, mi is várjuk nagyon. Az eredményhirdetésen kellemes meglepetés ért minket, elnyertük a "Média Mogul" díjat. Sokat dolgoztunk érte, jól esett az elismerés.
A Marokkói Magyar nagykövet is mondott pár szót, néhány erőltetett poénnal a nagyérdeműnek. Tolmácsolja az Agadíri polgármester jókívánságait, és miért nem lehet itt, pedig mennyire szeretett volna eljönni! De, hogy ne csalódjunk, egy karton mandarint kap minden csapat, amiről gondoskodik, hogy megkapjuk. Mintha a Mi PM-ünket hallanám! A mandarin meg is jött, mi 3 kartonnal zsákmányoltunk! Vasparipa nyert már megint, 6 kartonnal! Persze az is Hápiban van elraktározva. Lassan kereskedelmi mennyiségű zöldség van az autóban.
Utolsó nap mámora, mindenkit magával ragadott. Szervezett záró bulin vezette le mindenki az összegyűlt feszültséget. Nagyon elegáns hely volt, igen elegáns árakkal. (Itt még mindig hülyének néznetek mindenkit. Rengeteg hiéna kerülgeti a mezőnyt. Várják a leeső koncot, amin marakodhatnak.)
Agadír fényűző üdülőváros, igazi óceán parti plázzsal. Itt van minden, METRO, Mc Donalds és az összes menő szálloda lánc. Persze ez csak a turistáknak fenntartott részeken. Mikor jöttünk keresztül a városon, igaz 2-szer két sávos utakon. Azért nem sokat változott az emberi jellem. Csak itt 2 - 3 emeletes koszfészkek voltak, nem földszintes. Ugyanúgy meg volt a külvárosi bádog kerület, csak itt égnek meredező parabola antennákkal és mobillal telefonálgató koldusokkal. A közlekedés itt még hajmeresztőbb, autópályán szembe biciklis, csacsi fogat, marhacsorda. Itt legeltet az autópályán, jobb esetben a szélén, a lezáró kerítésen pedig, átjárók vágva, hogy át lehessen tereli valahol a barmokat. "Petit Taxi"-k robognak minden felé, lámpát nem használ senki csak a dudát, se indexet, se tompítottat, de nem is működnek rajtuk.
Az árusok sokkal tolakodóbbak, berángatják az embert, és nagyon erőszakosak. Azzal kezd, hogy 1 Eu, mikor fizetnél már 100 Eu, és bólogat, mint ha hülyére akarnád venni, a végén kiegyezünk 10 Eu-ban. Annyit mondanak, amennyit kinéznek belőled. Mérlegeljük a hazajutási lehetőségeinket, az biztos, hogy komp csak meddig? Genova, Sete, Gibraltár? Interneten keresgélünk, de nem találunk egyértelmű megoldást, annyi biztos elsején több is indul, megyünk aztán, lesz ami lesz. Akkor maradunk itt még egy napot, ránk fér a pihenés, 900 km-t legyűrünk 1 nap alatt.
Károlyunk már csak a pocakjával van elfoglalva, igazi haspók, nehéz vele másról kommunikálni. Odáig jutott, hogy hidegen is megenné a töltött káposztát. Szalonnában és kolbászban mér mindent.
Napközben medencézünk (nehéz ez az afrikai élet), este sétálgattuk. Korai fekvés, még nem hevertük ki a tegnapot. Kijelentkezésnél kiderül, egy csomó magyar lelépett a szállodából fizetés nélkül. Azért a mi nemzetségünket sem kell félteni. Otthagyja maga után az ürülékét jelzésképpen. Néha elszégyellem magam.
Hápinak ki van verve a bal hátsó lámpája, kibírta a sivatagot, és a nagyvárosba rokkan bele. (Nem említettem, de a záró bulin visszaajándékoztuk a FaPumának a Vasparipa nevet.) Időben elindulunk, sokat kell mennünk. Vasparipával már összeszokott csapat vagyunk. Igazi csemege vár ma ránk, Marakesch, Casablanca és Rabat majd Tanger. Gondoltuk! Elkészült az új autópálya végig, a városokat elkerülő körgyűrűvel. Nem bánjuk, mert sok a kilométer, de erről sajna lemaradunk. Meg sem próbálunk bemenni, mert a külvárosi dugók figyelmeztetnek minket. Csodáljuk az árú szállítási tudományukat, két - három autónyi rakományt felzsúfolnak egy járgányra, és a tetején ott csücsül néhány ember. Persze a tempó nem változik, letol az útról! Érdekes mennyire nem lehet kiölni ebből a népből a berögzült szokásokat. Jön a modernizáció és Ők ugyanúgy élik az életüket, de használják az eszközöket. A nagyvárosokról, még annyit, hogy az emberek itt rosszindulatúak a vidékiekkel szemben, de ez Európában is így van, ugye?
Este 8-ra már Tangerben vagyunk, megtankolunk mindent csurig olcsó gázolajjal. A kúton már komp jegyet árulnak a dílerek. Egy tatától kapunk új infót, 9-kor indul egy komp Sete-be (Franciaország közepe). Alig egy óránk van és a kikötő még jó pár km a dugóban, átváltunk helyi közlekedési stílusra, duda és padló gáz. A két sávban simán elfér három, akár négy autó is egymás mellett! Nem egyszerű megtalálni egy tűt a szénakazalban, de meg lett. A kikötőben már akadnak segítőink, pár Dirhamért cserébe, mutatják, írják, kísérnek minket a bürokrácia útvesztőjében. Az amúgy fél napos ellenőrzésen 10 perc alatt áttolnak minket. (Vicc a háromszoros kontrolon az egyik barátunk más útlevelével jött ment ide - oda.) Ez most megérte az árát, fent vagyunk a kompon, utánunk már csukják is fel a rámpát. Nem olcsó, húztuk is a szánkat, de nem kell vezetni, és kényelmesebb, bár utána számolgatva rájövünk, hogy még jobban is jártunk vele. Egy négy fős kabint kapunk. Szegény Levit berakják egy Marokkói csoda figura mellé. Vagy szegény Marokkói? Mondjuk, amit az autóban művelt a vén bakkecske, csoda, hogy nem kaptak huzatot a többiek. Persze a mandarinra fogta az egészet.
Olyan kicsi a kabin, hogy nem férünk el Károlyunk hasától. Libasorban lehet csak közlekedni és egy irányba. Amúgy egész jó kis hajót fogtunk ki, a hírek alapján rosszabbra számítottunk. A fedélzetről integetünk Afrikának, elbúcsúzunk a jó öreg kontinenstől, ami otthont adott nekünk, majd 3 hétre. Jó volt, szép volt, de elég volt! Jó vacsorát kapunk, egész ehető. Az alvás nem egy leányálom, két grizlivel, és négy füstölgő puskacsővel egy 2 m2-es kabinban, de egy üveg bor és a fáradtság ezt is megoldja.
Ma itt nincs más csak herevere! Pihentetjük az egyik oldalunkat, amíg a másikon fekszünk. Alszunk, eszünk, (én írogatok) és bámulunk ki a hajó korláton. Egyre hidegebb van, már megcsapott minket Európa szele. A telefonok hatalmas hóról mesélnek. Már mindenki arról beszél, mit csinál majd otthon. Hosszú volt ez az idő a szeretteink nélkül. Elvileg holnap 12,30-kor köt ki a hajó, és arra már kevés az idő, hogy letoljuk az egész 1300 km-et, tehát rettegj Huffcsi, megyünk!

Telefonos bejelentkezés! - 13:45
Partra vetett a víz minket. Keresünk netet és küldünk anyagot. Irány Mantova!

Előreláthatóan ma reggel kötünk ki Sete (F) partjainál. A több órás hánykolódást követően megcélozzuk Magyarországot és irány haza. Napközben bejelentkezünk hol járunk.

A tegnapi Halom TV-s híradás.

Az esti bejelentkezésnek megfelelően a mai napot a kompon töltik a fiúk, ahol semmiféle telefon és egyéb elérhetőség nem lesz... Közben érkezett a hír, hogy tegnap délután megérkezett Bamakóba a segélyszállítmány. A teherautó – katonai kísérettel és a Afrikai Magyar Egyesület segítségével – eljutott Mali fővárosába! " – A kamion az általunk előre egyeztetett útvonalon, katonai kísérettel és a Afrikai Magyar Egyesület segítségével jutott el Bamakóba – nyilatkozta Polgár Tamás, a szervezőcsapat egyik irányítója. – Örömmel mondhatom, hogy több városban is kaptak a rászorulók a szállítmányból, azaz sikerült végrehajtanunk a tervünket." Polgár Tamás hozzátette, a Budapest-Bamako-ralit elhagyó versenyzőkről egyelőre nincs információja, azaz nem tudja, hogy a terrorfenyegetés ellenére épségben, egészségesen eljutottak-e Mauritánián keresztül Maliba.
A gondwana team saját honlapjáról adott hírek szerint megérkezett Bamakoba, írásukat idézve "Ugyan a még Alicantében vásárolt vész-vész üzemanyagtartalékaink segitségével elértük Bamakot, ám mivel a szenegáli rendőrök/csendőrök/határőrök minden pénzünket elszedték különböző ürügyekkel, családtagjaink, barátaink és szponzoraink anyagi támogatását várjuk a helyi Western Union irodába".

Telefonos bejelentkezés! - 22:29
Most indulunk Tangerből, ha minden igaz, kedd reggel Sete kikötő. Most vacsi, pihi és irogatunk nektek. Az úton nem lesz telefon!

Telefonos bejelentkezés! - 14:40
Haladunk Tanger felé, ami a mai célunk. Kb. még 500 km. Vasparipa a társaságunk. Holnap szeretnénk kompra szállni és Genováig hajózni. Üdvözlet mindenkinek.

Ahogy a fórumos bejegyzésekből kiderült a tegnapi nap a pihenésről szólt. Volt aki már tegnap elindult haza (Snickers, a We Solve it-osok nyomkövetőjén az látszott, hogy az egyik autó már este közel volt Tanger felé, míg a másik még Agadirban maradt), sőt olyan hírek is jöttek, hogy voltak akik még innen indultak Bamako felé (Homokdűne). A tegnapi útvonaltervezés szerint a csapat reggel irányba veszi Tangert, majd onnan komppal eljut nem kis hányattatások közepette Genovába, ahonnan Hápi egyszerűen hazagurul velük.
Hogy hol járnak éppen, és kikkel jönnek együtt, a délelőtt biztosan megtudjuk, ha máshogy nem is, a fórumra való bejegyzéssel.
Gyertek fiúk! Gyertek Hápi!

Fórumos bejelentkezés! - 13:43
Ma még pihenés, és holnap reggel irány Tanger, komppal Genova, és onnan haza! Gondolkodtunk még egy kis mantovai kiránduláson, de már hiányzik a hólapát, a megfázás, meg nincs szebb a magyar nőknél!

Az esti eredményhirdetést követően nagy buli kezdődött. Sipi szavait idézve a fórumról:
A Média Mogul díjat véletlenül érdemeltük ki, mert jó időben jó helyen voltunk! - Bár nem kevés idő és támogatói pénz van a beépített kamera rendszer mögött. Én ezt a média-ribanc díjat már az indulás előtt szerettem volna megnyerni, és sikerült! Este sikerült jót bulizni, aki ismeri a mozgás kultúrámat, annak nem újdonság a széttérdelt nadrág! Reggeli után megtervezzük a hazafelé vezető utat! Jelentkezünk!

Telefonos bejelentkezés! - 17:35
Fél órája célba értünk, kb. 5800 km után! Most rendezvény, majd írunk. Jól vagyunk!

Telefonos bejelentkezés! - 18:47
Média mogul díjat nyertünk!

Szép volt fiúk! Szép volt Hápi!

Elérkeztünk a futam utolsó napjához, a mai cél, a befutó Agadir városa. Akik a verseny kategóriában indultak, azoknak talán a mai nap lesz a legizgalmasabb, de mi "kalandorok" sem fogunk ma unatkozni. Azt írják az útikönyvek, hogy Agadir, Marokkó leggondozottabb üdülővárosa. Hajrá fiúk! Hajrá Hápi!

Bejelentkezés! - 00:00
2010. 01.27.
Tegnapi napunkon végre a várva várt Óceán mellett vert tábort a mezőny. Sidi Ifni volt a cél, ami kilométerben kb. 180, ilyen rutinos kamion sofőröknek, mint mi nem okozhat fennakadást. Az öltözékünkben is lassan átvesszük ezt a stílust. A tiszta ruha fogytán, mindenki azt veszi magára, ami éppen a kezébe akad. Mindegy csak tiszta legyen, még egy hét és tökéletes lesz az összhang. Sör pocak, rekedtes hang, pufi mellény és melegítő alsó és a Bamakó buké. Tökéletes!
Alakul a táj és az emberek is. Ahogy csorgunk Európa felé a környék is alakul hozzá. A nagy városok szépek, az emberek városiak, a külvárosok getto. A kis falvak nyomor. Itt még lehet találni egy két elzárt részen eredeti hangulatot, de már egyre ritkább. Kelet Marokkó stílusa adott nekünk egy kicsit a régi Afrikából, itt nyugaton az élet is nyugati. Olyan szintű a fejlődés, hogy Európa sokszor elbújhat mellette. Gyönyörű tájaik, még kihasználatlanok, de megindult valami, ami tönkre is teszi ezt a natúr szépséget. A legeldugottabb helyen találunk olyan szállodát, hogy tátva marad a szánk. Látszik, úton van ide Európa, csak ne vegye el azt amiért még érdemes ide lejönni. Jó látni, hogy lábalnak ki a nyomorból, de ezt ismerjük, nem mindig ott csapódik le ahol szükség van rá. Az óceán, rengeteg turistát vonz ide, lakó autóikkal járják a környéket a nyugat nyugdíjasai (ez nálunk miért nem működik...). Találkozunk stopposokkal, biciklisekkel, akik neki indultak Magyarországról. Én még nem merném így bevállalni, azért bennünk van a félsz, más kultúra más emberek, más gondolkodásmód. A média ülteti bele a rosszat az agyunk hátsó fertályába, pedig nem kéne. Ugyan olyan emberek élnek itt is, mint nálunk, csak más lehetőségeik vannak az életben maradáshoz.
Korán megérkezünk, az elsők között a táborhelyre. Gyorsan mérlegelünk, szél, külváros, biztonságos hely kell nekünk. A kempingben találunk egy megfelelő apartmant hetünkre. Magyar vircsaft, csak 5 főt jelentünk be. Működik! Van konyha ez a lényeg. A csapat egyik fele berongyol a halpiacra az esti vacsora alapanyagaiért. Megjelennek egy csomó hatalmas élő rákkal, meg mindenféle tengeri hallal. A piac zárva volt már, de egy gyerektől még be tudtak vásárolni. A csomagtartóba, a bőröndök közé pakolta be nekik a kis srác, mert senki nem volt hajlandó hozzányúlni. A kiszedegetésük sem volt egyszerű, bele tellett vagy egy órába.
Még süt a nap, nem gatyázunk gyerünk az óceán. Nagyon hideg, de ha már itt vagyunk, akkor is megfürdünk. Még hidegebb, mint gondoltuk. Óriási hullám showt rendezünk, majd keresgéljük a golyóinkat. Sokáig nem kínozzuk magunkat a szélben, meg éhes már a banda, neki kezdünk a hal vacsorának. (Elmondanám, szégyen szemre én a páncélos pacalt választottam az óceán mellett.) Pali halat pucol, még a plafon is pikkelyes, a rákok a zuhanytálcában, a fürdőben. 11 db óriás páncélos pók, hatalmas ollókkal. Valahogy zuhanyozni kéne a sós víz után, mindegy lesz ami lesz, a komoly társaság kerreg, kattog és mászkál. Életemben nem voltam ilyen gyors a fürdőben, fokozta a hangulatot, hogy ahogy víz került rájuk, teljesen beindultak.
Mindenki a rákokkal van elfoglalva, csak még azt nem tudja senki, mit lehetne ezekkel csinálni. A neten keresgélünk valami segítséget, de semmi, arra sem sikerült rájönni, mifélék.
Közben van némi szükséglete is ugye az embernek. Az egyik lény, besunnyogott a wc csésze mögé az árnyékba, hát igen kalandos a széklet, ilyen háttér megfigyelővel.
Végül csak elkészül valahogy és a végeredmény sikeres, még én is csipegetek belőle. Komoly nehézség széttörni a vastag páncélt, de finom. Mindenki csapkod, kalapál, az egész konyha úszik a rák lében. "Mi a rák van rajtad?" a leggyakoribb mondat. Megint Károlyé a dicsőség, újból kitett magáért, mindenki tömi magát, míg Ő gyártja a kaját a konyhában. Nem bírunk a sok rákkal, hiába osztogatjuk mindenkinek, még mindig kószál vagy öt a fürdőben, és dugig vagyunk. (Klassz lesz majd éjjel a wc menet a sötétben.)
Még a reggeli is rák, de még így is marad 3, amit látványosan reggel szabadon engedünk az óceánban. Nagyon bután néznek ránk a parton ácsingózók. Előadjuk, hogy csak azért vettük meg őket, hogy szabadon engedjük, mi a rákok szabadságáért küzdő egyesület vagyunk.
Eltávolodunk az óceántól vissza az Atlasz hegységbe. Pedig jó lett volna még itt egy kicsit. A tájak kizöldülnek, a földek megművelve. 1000 méteren még pálmafák. Szerpentinek, és egy autónak is szűkös utak. Hápi egyre jobban bírja, kezd végre belejönni. Holnap lesz az utolsó napja a Budapest - (B)Makó Rallynak. A kalandosokkal már végképp nem foglalkoznak, csak a társaság kedvéért, megy mindenki, meg ha már elkezdtük be kell fejezni. Ide magunktól biztos nem jutottunk volna el, de mi elmondhatjuk, hogy erre is jártunk.